A legjobb olaj régi motorokhoz

A legjobb olaj régi motorokhoz

Az alacsony viszkozitású szintetikus olajok általában nem alkalmasak klasszikus autók motorjaihoz. „A vékony olaj gyorsan eléri a nehezen kenhető helyeket, például a lengőkarok tengelyeit, a hengerfejeket vagy a vezérműtengely csapágyait” – magyarázza Harry Hartkorn, a Liqui Moly alkalmazástechnológiai csoportvezetője. De magas hőmérsékleten nincs elegendő kenés, különösen a főtengely és a hajtórúd csapágyain. A klasszikus autók és a még régebbi klasszikus autók motorja más anyagokkal, gyártási tűréssel és olajcsere intervallumokkal rendelkezik, mint a modern autóké.

Nagy különbség a klasszikus autókhoz használt mai és a korábbi olajok között a teljesítményspektrumuk. „A modern veterán autóolajok lényegesen felülmúlják a korábbiakat, mert megfelelnek a klasszikus motorok követelményeinek, és rendelkeznek a legújabb kenőanyag-technológia kopásvédelmi tulajdonságaival” – magyarázza Hartkorn technológiai specialista. Akkor is, mint most, a kenőanyagok a motortervezés fontos elemei. A kenés csak egy feladat a sok közül. Az olajnak termikusan tehermentesítenie kell a motort, tömítenie kell, védenie kell a kopás és a korrózió jelei ellen, és biztosítania kell a motor teljesítményét. A korábbiak nem hasonlíthatók össze a mai egységek kialakításával és terhelhetőségével. Éppen ezért olyan fontosak a testre szabott olajok, hogy ne kockáztassák a motor károsodását.

Dietmar Schmid, a Liqui Moly alkalmazásmérnöke visszafordítja a kormányt a motorépítés és a kenőanyagok terén: "Ami volt akkoriban - kevés adalékanyag vagy semmi adalék, tisztán ásványi alapú kenőolajok, amelyeket ötvözetlen olajoknak neveznek, és amelyek alapvetően különböztek az alapolaj minőségétől és különböző viszkozitási osztályaitól." A modern high-tech olajokhoz képest ezek a kenőolajok egyszerű szerkezetűek voltak, és kevesebb adalékanyagot tartalmaztak. Mivel a klasszikus egyfokozatú motorolajok sokkal gyengébb folyási vagy kipörgési viselkedést mutatnak a szintetikus olajokhoz képest, jobban megmaradnak és jobban tapadnak a fémfelületekhez, így lényegesen jobb kopásvédelmet nyújtanak.

Schmid motorolaj-szakértő szerint az anyag, amelyből a csapágyak készülnek, döntő jelentőségű a kenőanyag kiválasztásánál: "A bádogcsapágyakat általában a második világháború idejéig szerelték be, és sajnos ezek nem bírják a nagy teljesítményű motorolajokat, tulajdonságaik idővel megváltoznak, és csapágykárosodások lépnek fel." A Schmid mindenesetre azt javasolja, hogy ellenőrizze, hogy a motorfelújítás során már beszereltek-e bronzcsapágyakat, vagy vannak-e még bádogcsapágyak. Az ötvözetlen olajok semlegesen viselkednek az ónlemezből készült csapágyakhoz képest, és jó kenési funkciót kínálnak. "Ezek az olajok alapvetően egyfokozatú olajok, és nem rendelkeznek HD tulajdonságokkal, ezért nincs szennyeződéshordozó képességük" - mondja Schmid, majd hozzáteszi: "Végjáratú és különösen háború előtti motorokhoz például nem szabad egyszerűen SAE 30-as olajat választani. Mert ezek HD-olajként is kaphatók, amelyek éppúgy nem alkalmasak bádog- és SC-specifikációjú csapágyakhoz, mint a magasabb kenési fokozatú API-k és SC-kenőanyagok. ónlemezes csapágyas motorokhoz azonban API SA és API SB specifikációjú olajok használhatók.

Az olajszűrés nélküli motorokban a szennyeződésnek és a kopásnak el kell válnia az olajról, és az olajteknőbe kell süllyednie. A szennyeződésszállító képességgel rendelkező HD olaj lehetővé teszi a keringést, és ezáltal elősegíti a csapágyak kopását. Nem így van az ötvözetlen olajoknál: A kopásvédelem érdekében fontos, hogy az ilyen motorokban ötvözetlen egyfokozatú olajat használjunk. Ezért az olajcsere során a régi olajat még forrón le kell engedni, hogy a szennyeződések és a kopás jól kimosódjon.

Nehéz elhinni: a régi motoroknál még mindig 1000 kilométeres motorolajcsere intervallumot kellett alkalmazni. Az olajadalékok fejlesztése, valamint a szennyeződés és a kopás motorolajról való jobb leválasztására szolgáló hézagszűrők beépítése, valamint a bronzcsapágyak bevezetése miatt a motorolajcsere intervallumai nagyjából megháromszorozódnak. A HD többfokozatú motorolajok fejlesztésével egész évben lehetett közlekedni, és a hézagszűrőt cserélő olajszűrő patronnal kombinálva az olajcsere intervallumok is gyorsan, 5000-ről 7500-ról több mint 10 000 kilométerre nőttek. „Ma már nem viszkozitási osztály alapján választják ki a motorolajat, hanem szigorúan be kell tartani a gyártó használati utasítását” – vázolja fel az elmúlt évtizedek fejlődését Schmid. (A. Tempelmayr)