Teszt Kawasaki Ninja ZX-6R – Az utolsó R6-os versenyző

Teszt Kawasaki Ninja ZX-6R – Az utolsó R6-os versenyző

◄►

ergonómia

Én a Ducati Hypermotard 950  Váltott a Kawasaki Ninja ZX-6R-re. Istenem, ez kényelmetlen. Nem, ez nem igaz, de ő egy igazi szupersportoló, ami azt jelenti: magas ülés (830 milliméter), mély csonkok, enyhén nyújtott üléshelyzet. Nem, nem ülsz úgy, mint a közmondásos majom a köszörűkőnél, de nagyon az első kerékre orientált vagy, és nagy súly nehezedik a csuklódra. Nézz bele a visszapillantó tükrökbe. Nézd, nem csak a saját könyöködet láthatod bennük. A hátsó kilátás jó. Kényelmes a nyereg, nem ultrakeskeny a tank, mint sok kéthengeres motoron, de a combot sem tárja szét feleslegesen. A lábtámaszok meglehetősen magasan helyezkednek el, és enyhén hátra vannak állítva, ami az osztályra jellemző. Nekem kicsit hátrébb kerülhettek volna, így jobban ki tudtam volna tartani magam a gyorsításnál. Mindazonáltal az ülő helyzet feszes has- és hátizmokat, valamint zsírt igényel a vállban és az alkarban. A szélvédelem közepes, a szélvédő meglehetősen lapos. Autópályás sebességnél a vezető mellkasa alatt légpárna gyűlik össze, amely kellemesen veszi le a súlyt a csuklójáról. Nincs olyan, hogy szűk kanyar, és a sofőr testi épsége szükséges. A tank 17 literes, de az üzemanyagszint-jelző csak részben megbízható. Teli tankkal és menetkészen a Kawasaki Ninja ZX-6R a gyári adatok szerint 196 kilogrammot nyom. Álló helyzetben könnyebbnek érzi magát. A sebességmérő és a műszerek viszonylag egyszerűek. Szép: az analóg fordulatszámmérő. Manapság szinte ritkaságnak számít a szupersportolók körében. 

Kezelés

Nem akarom megbántani a Kawasaki mérnökeit, de a Ninja ZX-6R nem egy kezelési csoda. A Yamaha R6-tal összehasonlítva lényegesen nagyobb nyomásra van szükség a kormányra, hogy a Kawasakit az ívbe helyezze. Szűk pályákon a comb nyomását is javasoljuk a Ninja pozicionálásához. Félreértés ne essék: A 6-os sorozatú nindzsa nem nyugodt, de még csak nem is nehézkes, de az első fordulathoz egy domináns, erős kéz kell. Aztán, ha egyszer szögbe van állítva, sokkal könnyebbé válik a rendezés. És pontosan ez a kezelési sajátosság az, ami később észrevehető stabilitását tekintve: ha egyszer összecsukják, a Ninja ferde helyzetben fekszik, és rendkívül stabil. A gyors, hosszú kanyarokban szó szerint átvág az aszfaltcsíkon. A 70 km/h alatti kanyarokat nem kedvelik; túl megerőltetőek ahhoz, hogy hosszú távon gyorsak legyenek. De amikor a dolgok felgyorsulnak, a Ninja folyamatosan megteszi métereit és idejét. Nagyon emlékeztet erre Suzuki GSX-R 1000. Számomra úgy tűnik, hogy mindkét modell feláldozta a mozgékonyságát a hihetetlen stabilitás érdekében. Ebből a szempontból azoknak, akik a Kawasaki Ninja ZX-6R és a Yamaha R6 között választanak, egyszerűen fel kell tenniük maguknak a kérdést: ha én szeretem a fordulékonyságot és a mozgékonyságot, akkor a Yamaha tábor jobban jár. Ha szeretem a gyors kanyarokat és a magas kanyarstabilitást, ami általában csak a Ducati SBK modellekből érhető el, akkor jobban járok a Kawasakival. Mind a ferde tesztversenypályán, mind az országúton viszont volt egy hiányosság az irányíthatóságban. Nagyon nagy szögben az eleje pumpálni kezd. Sajnos nem tudtam kiszűrni, hogy a szivattyúzás a villából, a gumiból vagy az egész elejéről jön-e. Olyan érzés, mint amikor az első abroncs nagy fékterhelés mellett eléri a határt, de ferde helyzetben, ahol érezhetően elegendő tapadási tartalék van. Összességében elmondható, hogy a motoros eddig a pontig nagyfokú stabilitást élvez, de aztán az utolsó néhány fokos dőlésszögnél kissé sötétben érzi magát. Nem igazán lehet érezni, hogy a futómű, a futómű vagy a gumik elérik-e a határait. Pontosan ezek a kezelhetőségi jellemzők – a nagy kormányerővel párosulva – nem tették lehetővé, hogy különösebben gyorsan lovagoljak a Ninja nyergében. Az első kerékkel valahogy nem tudtam bizalmi kapcsolatot kialakítani, pedig bíztam a gumikban (Bridgestone S22) és a nagyfokú stabilitásban. A Yamaha R6-on azonban annyira kristálytiszta volt az első kerék érzése, hogy szó szerint őrületbe kergettem magam a tesztpályán. 

Motor/váltó

Szigorúan véve a Kawasaki egy kicsit csal a ZX-6R-rel, ahogy sok éve csinálják, mert 636 köbméteres, ezért nem egy klasszikus R4-600. Az elmozdulás növelése mögött meghúzódó ötlet: több konjunktúra középen, azaz szebb vezetés az országúton. A gyári specifikáció szerint a Ninja 136 lóerőt ad le – maximális Ram Air teljesítménnyel – és 130 lovat Ram Air effektus nélkül. A nyomaték 70,8 Newtonméter. Ez elég nagyvonalú egy 600 köbcentis szupersportoló számára. A nyomaték növekedését viszont nem éreztem országúton – az R6-oshoz képest direkt. Nekem még fordítva is tűnt: 7000 körüli fordulatig a ZX-6R és az R6 nem tesz sokat. A Kawasaki ezen kíméletlenül vasalja a Yamahát. Ráadásul a Kawasaki – sorozatos kivitelben – a saját ligában játszik. Aztán jön egy fellendülés, amivel az R6-ban a nagyobb sebesség ellenére egyszerűen nincs. Másrészt a Ninja észrevehető terhelésváltozásokat tesz lehetővé alacsony fordulatszámon, és nem mindig marad simán a gázon. Ez arra kényszerítheti, hogy egy négyzet alakú vonalat vegyen be hajtűkanyarokban vagy a városban kanyarodva. Az első 4000 fordulat leküzdése után a soros négyhengeres szépen és egyenletesen, agresszív szívózaj mellett működik. Az opcionális Akrapovic karbon hangtompító szép, de hang tekintetében nincs akkora különbség, mint a tank alatti légdoboz. De súlyt takarít meg. A fogyasztás meglepően magas volt: átlagosan 7,3 liter volt, beleértve a kanyargós versenypályákat, keréktárcsákat, a teljes gázzal történő átjárókat és az országúti sétákat. A takarékosság más. Ebből a szempontból érdemes 240 kilométerenként meglátogatni a benzinkutat, mivel az üzemanyagszint - mint már említettük - változó hátralévő hatótávot mutat. A Ninján a gyorsváltót csak felfelé váltásra használják. Jól és észrevétlenül működik. Egy blipper funkció - kuplung nélküli visszakapcsolás - is jól jött volna, főleg, hogy a Kawasaki polcon van a technológia, de hát valamit menteni kell valahogy.

Futómű

Amikor visszaadtam a 6-os Ninját az importőrnek, meglepődtem: „Az alváz határozottan túl puha az úthoz” – mondták. Tágra nyílt a szemem, mert az alvázat (villa és lengéscsillapító) elég szűknek találtam. De rendben, minden rendben. Elöl egy teljesen állítható 41 mm-es USD villa található - jellemzően erre a járműosztályra. És véleményem szerint: éles a beállítás. Hátul csuklós lengéscsillapító kompenzációs tartállyal és teljes állíthatósággal. A hátsó része is ropogósnak tűnik. Főleg kisebb sebességnél az az érzésem, hogy kicsit túlcsillapodott a futómű. Csak gyorsabb tempóban, amikor erősebben fékez, erősebben gyorsít, és egyszerűen csak nagyobb nyomás nehezedik az alvázba, a Ninja elkezd harmonikusan dolgozni. Egyszerűen nem szereti a lassú tempót. Ha lenyomja, az alváz már nem tűnik csontosnak, inkább telt és pontos. A nagy stabilitással párosulva viszonylag gyenge utakon még nagy sebességgel is át lehet söpörni, mert az alváz hirtelen beindul. Tehát választhat a sok aszfaltszegéllyel rendelkező hágó mellett: vagy laza tempóban halad át rajta, és érezheti a csigolyaközi porckorongok és a csukló minden élét, vagy meghódítja a belső szemét, és adjon magának elegendő anyagot, hogy kiegyensúlyozottan tudjon túljutni az ütéseken. 

Fékek

Egy 600 köbcentis fékezése önmagában nem nagy művészet. De a ZX-6R Nissin fékrendszere kiválóan hangolt. A nyomáspont pontos, bár a tesztmodellben úgy tűnt, hogy egy kis légbuborék volt a fékvezetékben, mivel minimális elhalványulás volt észrevehető. A kar mozgása éles, az első falat pedig sportos. Ha csak egy ujjal növeled a kar nyomását, a második harapás szupersportos lesz, és a Ninja átlátszóan és hevesen lassít. Stabil kialakításuknak köszönhetően a fékezőerő könnyen kifejthető az úttesten. Az ABS későn és finoman lép működésbe. A kanyarok előtti fékezés lehetséges, és aligha okoz nyugtalanságot a Nindzsában. Más szóval: csúcsfék. A két 310 mm-es korongnak könnyű dolguk van a csaknem 200 kg-os Nindzsával. A hátsó fék feltűnően szilárd volt. Nem tudok másra gondolni róla. 

Észrevette

Mekkora erőre van szüksége a nindzsának, hogy lassú sebességgel irányt változtasson. Az agilis más. Milyen erősen nyomja a motor a tetejét. Remek fékek. Éles megjelenés, nagyszerű hang az airboxból – igazán taknyos. Jó visszapillantó tükrök. 

Sikertelen

Kicsit kiment a divatból a kijelző, az üzemanyagszint-mérő túl pontatlan az osztályhoz képest. A fogyasztás meglepően magas, és a terhelésváltási reakciókat is meg kell szokni, főleg az első fokozatban. 

Teszt eredménye Kawasaki Ninja ZX-6R, p.bednar

További információ a Kawasaki Ninja ZX-6R

Szíves támogatásával  ÖSSZESEN Ausztria

További akciófotók a tesztvezetésekről az Instagramon:  apex_moto_at

Vagy kövess minket a Facebookon:  Apex Moto