Nagyon praktikus: A szabadság elévülése – amit főnökként szem előtt kell tartania

Transparenz: Redaktionell erstellt und geprüft.
Veröffentlicht am und aktualisiert am

Dominik Leiter, a bécsi Weisenheimer Legal ügyvédje és partnere hasznos jogi tippeket ad az autóipari gyakorlathoz. Ezúttal a szabadság elévülésének jelenlegi jogi helyzetét ismerteti. 

Dominik Leiter, Rechtsanwalt und Partner bei Weisenheimer Legal in Wien, gibt in der KFZ Wirtschaft nützliche juristische Tipps für die Praxis. Diesmal erklärt er die aktuelle Rechtslage in Sachen Urlaubsverjährung. 
Dominik Leiter, a bécsi Weisenheimer Legal ügyvédje és partnere hasznos jogi tippeket ad az autóipari gyakorlathoz. Ezúttal a szabadság elévülésének jelenlegi jogi helyzetét ismerteti. 

Nagyon praktikus: A szabadság elévülése – amit főnökként szem előtt kell tartania

Önmagában az üdülési törvény 4. § (5) bekezdésének 1. mondata önmagában nem különösebben bonyolult, amikor kimondja: „Az üdülési jogosultság annak az üdülési évnek a végétől számítva két év elteltével jár le, amelyben keletkezett.” Tehát munkáltatóként egy naptárral az egyik kezében, a másikban pedig a már felhasznált szabadságnapok nyilvántartásával gyorsan tudna válaszolni a munkavállaló szabadságkérésére, nem? Itt röviden kifejtem, hogy miért nem ilyen egyszerű az egész, és mire kell ezzel összefüggésben figyelniük a munkáltatóknak. 

Először is az alapok: A munkavállalókat munkaévenként öt, esetleg hat hét szabadság illeti meg. A munkaév a munkaviszony első napjával kezdődik, de meg lehet állapodni, hogy a munkaév a naptári évnek felel meg. A szabadságjogosultság annak a munkaévnek a végétől számított két év elteltével jár le, amelyben keletkeztek. Ha a munkaév megegyezik a naptári évvel, a 2021. január 1-jén keletkezett szabadságjogosultság 2023 végén jár le. 

Az EB döntött

Az Európai Bíróság azonban most úgy döntött, hogy a szabadságigény csak akkor évülhet el, ha a munkáltató bizonyítani tudja, hogy tájékoztatta munkavállalóját a közelgő elévülésről, felkérte a szabadnapok felhasználását, és lehetővé tette azok felhasználását is. 

Azonban még az EB döntése előtt a munkáltató azon állítását, hogy a szabadságjog már lejárt, gyakran sikeresen ellensúlyozták egy másik érvvel: a vállalati gyakorlat meglétével. Leegyszerűsítve: bizonyos, egy cégben idővel kialakuló körülmények kötelezővé válhatnak, így a munkáltató már nem tud egyoldalúan eltérni azoktól. Ha a munkáltató mindig megengedi dolgozóinak, hogy a már lejárt szabadságjogokat felhasználják, akkor felmerülhet egy ilyen vállalati gyakorlat. 

Munkáltatóként ezért tanácsos olyan rendszert bevezetni, amely biztosítja az EB követelményeinek való megfelelést, és ha lehetséges, megakadályozza a vállalati gyakorlat kialakítását, ha lehetséges, hogy a felhalmozott szabadságnapok lejárjanak.