Veszély a műhelyben?

Veszély a műhelyben?

A panaszkodás bevett gyakorlat a kereskedők körében. De jelenleg a hazai autóipar nem irigyelhető. Nemcsak az új regisztrációk csökkentek (3,8 százalékkal az előző évhez képest), hanem a pénzkereső értékesítés utáni üzletág is négy százalékkal esett vissza. Ha figyelembe vesszük, hogy sok autókereskedés csak az értékesítés utáni üzleteken keresztül termel nyereséget, és kevesebb, mint egy százalékos megtérüléssel dolgozik, akkor azt kell mondania: Itt az ideje, hogy hozzáfogjunk az üzlethez. Mert ha ez az anyagilag szükséges alapot elveszik a középvállalatoknál, akkor a helyi műhelyekben hamar elsötétül a helyzet. Most pánikra van szükség, vagy csak eltúlzott pesszimizmusról van szó? 

Kit érint?

Először is azt szeretnénk megtudni, hogy mely vállalatokat érinti a legnagyobb valószínűséggel. Andreas Westermeyer, a Szövetségi Gépjárműtechnikusok Céhének ügyvezető igazgatója tudja a választ: "Jelenleg nagyon sikeresen működnek a legfeljebb hét főt foglalkoztató kisebb cégek. Itt segít a viszonylag magas saját tőke arány és a családtudat." A nagyvállalatok is szilárd pozícióban vannak, és nem kell pánikba esni. „A legnehezebbek azok a közepes méretű vállalkozások, amelyekben a főnök még mindig az autó alatt fekszik, és a dolgokon dolgozik” – mondja Westermeyer. A probléma: Az ilyen cégek már elértek egy bizonyos méretet, ami ennek megfelelő adminisztrációs ráfordítást jelent. Ha azonban az ügyvezető mechanikus munkával van elfoglalva, és alig tud az összképről gondoskodni, fennáll a veszélye, hogy a cég lefelé süllyed. Mert megfelelő elszámolás, stratégiailag fontos döntések megfelelő időben történő meghozatala és esetleg kemény intézkedések (kulcsszó: felmondás) nélkül az enyhe plusz gyorsan zsírvörös mínuszba fordulással fenyeget. A dolog lényege: a saját anyagi ereje. Míg a kisvállalkozások meglehetősen önállóan működhetnek, a középvállalatok egyre inkább szembekerülnek a bankokkal, a gyártókkal és a beszállítókkal. Ha a pénzforgalom váratlanul és több héten keresztül összeomlik, a csőd fenyegetően közeledik.

Probléma az összekuszálódás?

A helyi műhelyek ilyen rosszul állnak a számos hiba miatt? Itt nagy az egyetértés: Nem, a boch túl kicsi és szervezetlen ehhez. Friedrich Nagl szövetségi céhmester: "Sajnos nincsenek hivatalos adatok a botchingről. Becsléseink szerint azonban a botching nagyjából párhuzamosan fejlődik az általános üzletmenettel." Ennek sokrétű okai vannak, ahogy Werner Fessl, a Bécsi Állami Céh mestere is tudja: "Lehet, hogy a bock olcsóbb, de az autók egyre összetettebbek és bonyolultabbak. Erősen speciális, drága felszerelések és a hozzá tartozó szaktudás nélkül szinte lehetetlen a modern autók javítása. Ez korlátozza a bot mennyiségét." Ráadásul, amint Martin Gertl, az autótechnikusok tiroli állami céhmestere megjegyzi, a zűrzavar bizonyos mértékig nagyon regionális is: "Itt a völgyekben és a hegyekben, ahol néha nincs igazi műhely sehol, igen, óhatatlanul van zűrzavar. És gyakorlatilag lehetetlen az összes bunkót feljelenteni." Werner Fessl megerősíti ezt: "Bécsben természetesen az összezavarás is probléma, de a városi területeken jobban észrevehető, és előbb-utóbb beszámolnának róla. Ezért véleményem szerint az összezavarás a periférikus tranzakciókra, például a balesetekre vagy a régebbi járművekre fog koncentrálni." Összefoglalva elmondható: Igen, a botch biztosan nem kedvez a jó műhelyüzletnek, de jelenleg nem veszélyezteti az autóipar létét. 

Változó időjárási hozam?

A rossz idő kedvez az üzletnek. A kemény tél, a nedves, havas vagy akár jeges utak nagyobb valószínűséggel vezetnek balesetekhez és fémlemezkárokhoz, mint a verőfényes nyári napok. Az enyhe tél tiszta méreg az értékesítés számára, különösen Ausztriában. "Ha az átmeneti időszakok ilyen hosszúak és enyhék, akkor az emberek tovább várnak a gumiabroncsok cseréjére, és kevesebb fémlemezkárosítást okoznak, mivel az utak tisztaak és jó tapadásúak. Az egész iparágból hiányoznak ezek az eladások" - jegyzi meg Nagl. Ugyanez vonatkozik a jégesőre is. Ha ez nem történik meg, a horpadásnyomtatók és sok karosszériaépítő munka nélkül marad.
De mire kell felkészülnie az autóiparnak, ha időjárásról van szó? Ingmar Höbarth, a Klímaalap ügyvezető igazgatója a klímaváltozásról szóló 2014-es osztrák helyzetjelentésre alapozva válaszol, amelyen több mint 240 helyi klímakutató dolgozott: "A szélsőséges időjárási események fokozódnak. Több lesz a csapadék a fő alpesi gerinctől északra, míg Karintia szárazabb lesz. A tél általában enyhébb lesz. A magasabb hőmérséklet a hó helyett több lesz." Emellett Ausztriát különösen súlyosan sújtja az éghajlatváltozás. A globális hőmérséklet 0,85 fokkal emelkedett. A hőmérséklet azonban Ausztria-szerte két fokkal emelkedett 1880 óta. Miért van ez így? "Ez a helyi domborzattal függ össze: a hegyek gyorsabban melegszenek fel, ha nem takarják be őket hó és gleccserek. Mivel azonban a gleccserek élesen visszahúzódnak, és a hó gyorsabban olvad, egyre melegebb az átlagosnál" - mondja Höbarth.

Kisebb futásteljesítmény?

Az is érdekes, hogy minden kapcsolatunk felismerte a valamivel alacsonyabb futásteljesítmény és hosszabb megállási idő irányába mutató tendenciát. Erik Papinski, a Szövetségi Céh karosszériaépítő mestere: "Az ügyfelek tovább vezetnek autóikkal, néha befektetésnek tekintik, és bizonyos sérüléseket vagy részleteket megjavítanak. A kérdés csak az, hogy mikor." És itt mindenki egyetértett: a kisebb javítások is késnek, ameddig csak lehet. Martin Gertl nem lepődik meg: "Az autónak ma már nincs akkora jelentősége, mint fiatalkoromban. Egy kis sérülés itt-ott ma már nem igazán zavar. Az autó túl sokat veszített pozitív imázsából. És: Még a vállalati ügyfelek is gazdaságosabbak lettek a javítási megrendeléseket illetően." Ráadásul, ahogy Papinski úgy véli, egyre kevesebben tesznek meg nagy távolságokat magánautójukkal, például nyaralni Európa-szerte. A bécsi Werner Fessl egyetért, és hozzáteszi: "Még városi környezetben is hiányoznak az ügyfelek kilométerei. A jól fejlett tömegközlekedési és autómegosztó modelleknek köszönhetően olyanok lehetünk, mint a síipar: Amint megjelentek a síléckölcsönzők, a síeladásokban visszaesés következett."

Fessl is túl sok túlzott környezetvédelmi intézkedést lát az autóiparban: "Például a klímaszerviz. Őrült követelmények vannak azzal kapcsolatban, hogy ki, hogyan és milyen készülékkel cserélheti ki a hűtőfolyadékot, de baleset esetén gyorsan megsérül a klímahűtő, és akadálytalanul távozik a hűtőfolyadék." Ha átnézünk országhatárainkon, feltehetjük magunknak a kérdést, hogy miért van ekkora felhajtás a helyi cégeknél, és miért csepegnek az olajok és egyéb mérgek szembetűnően a földbe néhány kilométerrel arrébb. A határokon átnyúló, európai intézkedések és iránymutatások másképp néznek ki. Ezért Fessl azt mondja: "Sok helyi munkahely függ az autóipartól, és sok pénztől, amelyet a környezetvédelem finanszírozására fordítanak. Ha ez megszűnik, valószínűleg nem engedhetjük meg magunknak a környezetvédelmet."

Nincs pénz? 

A pénz jó kulcsszó. Túl drága a javítás az ügyfelek számára, és/vagy nincs pénzük? Egyik kérdésünkben sem volt akkora egyetértés, mint itt: Igen, egyszerűen nincs pénz az ügyfélcserében.
Ehhez a szegény gazdaság is hozzájárul: sok munkahely bizonytalan a pesszimista gazdasági kilátások miatt. A kismértékű jövedelemnövekedést szinte azonnal felemészti a hideg progresszió, és a megélhetési költségek folyamatosan emelkednek. Erik Papinski őszintén mondja: "Egyszerűen nincs elég pénz. Az emberek várnak, és nem költik el. Nézd csak meg az óradíjakat: 120 euró körüli egy óra műhelymunka egyszerűen túl sok az embereknek." Igazából nincs is mit hozzáfűzni, de nem szeretnénk ennyire pesszimista hangon befejezni a témát. Ezért kezdtünk el megoldásokat keresni. De a válaszok nem voltak túl biztatóak. „Ha lenne egyértelmű megoldási javaslatunk, azonnal végrehajtanánk” – mondja Martin Gertl. Erik Papinski egy másik összetevőt is behoz: "A válság végre elérte a végfelhasználót. A politikusok próbálnak segíteni - de csak alkalomszerűen. Itt nagyobb figyelmet kell fordítani a helyi kkv-kra, mint arra a néhány nagy ipari cégre, amivel mi rendelkezünk." Mert – és ez egy kicsit furcsa is lehet – túl gyakran halljuk és olvassuk, hogy például egy gazdasági miniszter soha nem fáradja el hangsúlyozni, hogy a kkv-k a helyi gazdaság gerincét jelentik. Csak furcsa, hogy ez a gerince alig kapja meg azt a támogatást, amire valójában szüksége van.

Elgondolkodtató Erik Papinski: Talán ismét nagyobb személyes felelősséget kellene vállalni a cégekre, és kevesebb szabályozást kellene kiadni, ami sok cég számára óriási anyagi terheket jelent. Ennek érdekében karcsúsítani kell az adminisztratív apparátust és segíteni azokat, akik valóban napi szinten biztosítják az ország bevételtermelő fogyasztását: a munkavállalókat. Ha Müller asszonynak több pénz van a pénztárcájában a hónap végén, akkor az éves autószervizt is megengedheti magának.

Felmérés és szakértői kommentár Sebastian Huchler, GfK

A múlt hónapban megkérdeztük, hogyan értékeli a szakma a 2015-ös új regisztrációk alakulását. A túlnyomórészt negatív értékelésekkel járó egyértelmű eredmény után, amely szerint csak 21%-uk számít felfutásra, most azt szerettük volna megtudni, hogy a kereskedők és a műhelyek hogyan ítélik meg a műhely üzletág közeljövőjét: Az iparág valamivel optimistább a műhelyüzletágban, mint az új regisztrációk emelkedése esetén28. (inkább) negatív értékelés a következő évre vonatkozóan. Az „igazi” pesszimisták aránya nem olyan nagy: mindössze 13% biztos abban, hogy a dolgok nem fognak felfelé menni. A 28%-os optimisták mellett természetesen nem beszélhetünk rózsás kilátásokról 2015-re, de csak remélni lehet, hogy a dolgok hamarosan újra felfelé fordulnak e tartós száraz időszak után. (A felmérés időszaka: 2014. november 17-24., válaszadók száma: 342 cég)