– Öt óra tizenkettő van.

– Öt óra tizenkettő van.

Autóipar: Kresch asszony, Remust nevezhetjük a világ piacvezetőjének?
Kresch Angelika:Nem szeretek szuperlatívuszokban beszélni rólunk. Niche szereplők vagyunk, és ahogy mondani szokás, ebben világpiaci vezetők vagyunk. Számos üzleti területünk van: a Remusnál az értékesítés utáni terület és az OEM üzletág a motorkerékpár szektorban. A Sebringnél a személygépkocsi-ágazatban az OEM üzletág a magja. Az OEM területen azonban a csúcskategóriás szegmensre koncentrálunk; ügyfeleink között szerepel a Mercedes-Benz, a Porsche, a McLaren, a Bentley, az Aston Martin, a Lamborghini.

Az oda vezető út természetesen nem volt mindig könnyű.
Nem, egyáltalán nem. 2008 őszén súlyosan érintett bennünket a gazdasági világválság. Péntektől hétfőig – egy hétvégén – 70 százalékkal csökkentek a rendeléseink. Informatikai részlegünk eleinte rendszerhibának gondolta, de amikor telefonon megkerestük ügyfeleinket, kiderült, hogy valóban lemondásról van szó. Ez teljesen kiszámíthatatlan volt, és a létezéssel fenyegetett. Szerencsére át tudtuk küzdeni magunkat ezen a depresszión. Akkor azt mondtam, hogy 2014-ig tart a felépülési időszak. Sajnos majdnem igazam volt: csak 2013-ban volt ismét félig jó év, így eltartott egy ideig, amíg ezt a nagy darabot lenyeltük és teljesen megemésztettük.

A Remus idén ünnepli fennállásának 25. évfordulóját. Gondoltad volna 1990-ben, hogy ott leszel, ahol ma?
Nem. Az üzleti modellünk más volt. Maximum 80 fővel terveztük. Szerettünk volna egy kicsi, finom, családi vállalkozást, ahol mindenki ismer mindenkit. Akkor még nagy zajt csaptam: Soha ne legyen háromjegyű alkalmazotti létszám. De először is másképp alakul, másodszor pedig, mint gondolnád.

Jelenleg körülbelül 640 embert foglalkoztat, az autóipari beszállítói szektor jelentős szereplője és sikeres vállalkozó. Sok helyi cég panaszkodik Ausztriára mint üzleti helyszínre. Mi a baj?
A 2009-es gazdasági válság óta Ausztria sok rosszat követett el, mégpedig úgy, hogy „homokba dugta a fejét”, és nem akart változtatni semmin. A politika egyáltalán nem mozog. Lemaradunk minden rangsorban, egyre inkább elveszítjük a kapcsolatot, és még mindig nem teszünk semmit. Ha megnézi, hány neves iparvállalat költözteti át a termelési telephelyét Ausztriából, láthatja, hogy már öt óra tizenkettő van. És ha ezután 0,1 százalékkal csökkennek a nem bérjellegű munkaerőköltségek (megjegyzés: a KFZ Wirtschaft 2015/11 nyomtatott kiadása „egy százalékot” írt, de a helyes válasz „0,1 százalék, mint az itteni interjúban), akkor nem is tudok mosolyogni. Hét-nyolc euróról beszélünk munkavállalónként. A fajlagos munkaerőköltségek, amiket jegyeznek. A fajlagos munkaerőköltség, amit Ausztriába költünk. Nem fizetünk nemzetközileg versenyképes pénzt. és építsünk egy gyárat Boszniában, hogy ott 95 százalékos exportrészesedjünk, aminek semmi köze a profitmaximalizáláshoz.

Boszniában az emberek minden bizonnyal örülnek, ha egy olyan társaság érkezik, mint a Remus…
Boszniában nagyon eltérően látják az embereket, ahol a politikusok cégeket próbálnak vonzani. Bár nincs pénz a finanszírozásra, adminisztratív alapon mindent megtesznek, és megfelelő segítséget nyújtanak. Ez csak egy másfajta megbecsülés.

Van minőségi különbség a bosnyák és az osztrák gyártás között?
Nem, határozottan nem. Mint mondtam, Boszniában jelenleg csak munkaigényes alkatrészeket gyártunk. Nagyon jól képeztük ki Boszniában az alkalmazottakat, és nagyon szívesen tanulnak is. Nagyon jó szakképzett munkásaink vannak ott.

Ez csak a politika kudarca, vagy bizonyos mértékig a migráns cégek is okolhatók a helyszín figyelmen kívül hagyásáért?
Nos, a politikusoknak meg kell teremteniük a keretfeltételeket. Ha ezek már nem igazak, vállalkozóként vállalnia kell a következményeket. Ha pedig 2009 óta ilyen masszívan romlottak a fajlagos munkaerőköltségeink Németországhoz képest, akkor az nem a vállalkozók hibája, hanem a politikusoké. Azt pedig már tudom, hogy az osztrák helyszín nem versenyezhet Ázsiával. De ha már nem tudok lépést tartani Németországgal, akkor leég a kunyhó. A politikusok pedig még mindig kiállnak, és azt mondják, hogy mi vagyunk az export világbajnokai, és olyan nagyszerűek vagyunk, anélkül, hogy felismernék az idők jeleit. Vagy a politikusok egyszerűen nem akarják felismerni őket – nem tudom.

Vajon ez a nyomorúság hatással lesz Ausztriára, mint üzleti helyszínre a jövőben? Lehet, hogy az osztrák már túlságosan tele van?
Már a közepén vagyunk. A munkanélküliségi ráta növekszik és nő. De mindegy, csak vállaljunk még pár tartozást, mindegy. Valaki fizetni fog érte. Vagy nem. Nekünk, osztrákoknak elegünk van, és a képzett osztrák azt hiszi, hogy az állam úgyis gondoskodik róla. Ha a dolgok másként alakulnak, meglepődik. Ez nem jó a társadalomnak. Ugyanakkor hiányoznak a szakképzett munkaerők, például mérnökök, mechatronikai mérnökök és hegesztők.

Az elmúlt 25 évben nehezebb volt jó szakképzett munkaerőt találni Ausztriában, vagy ez már az 1990-es években is probléma volt? Hogyan lehetne ezt orvosolni?
Ez akkoriban is probléma volt. De a dolgok egyre rosszabbak, és persze a demográfiai fejlemények is közrejátszanak. Mindenesetre azonnal fel tudnék venni 50 marketinges embert és 100 könyvelőt. Végtelen sok ember van a kereskedelmi szakmák és a marketing területén, és lenne elég szakképzetlen munkásunk is. Ám a képzett technikusokból valóban hiány van. A stájerországi ipar részéről, amelynek részlegvezetője vagyok, igyekszünk minél több lányt rávenni a műszaki szakmákra. És ebben részben sikeresek vagyunk, de véleményem szerint még mindig nem eléggé. Másrészt igyekszünk megkérdezni az AHS-ben végzetteket is, hogy szeretnének-e tanoncmunkát végezni iskola után, pl. B. mechatronikai mérnökként szeretne dolgozni. Egyrészt lerövidítik a tanulószerződéses gyakorlati időt, másrészt a magasabb inasdíjazásban részesülnek.

Hogyan fogadják ezt az ajánlatot?
Jelenleg még mindig nehéz, mert még csak a legelején járunk. Iskolákba járunk és bemutatjuk a modellt, de jelenleg nincs ilyen képzett szakemberünk. Amint az elsősök befejezték a tanulóévet, és így a legjobb gyakorlatok példáiként szolgálhatnak, minden bizonnyal könnyebb lesz, mert akkor a fiatalok beszélnek a fiatalokhoz. Tehát csak addig kell dolgoznunk, amíg a labda valóban el nem gurul.

Remus maga is képez inasokat?
Igen, persze. Ez ráébreszt bennünket, hogy oktatási rendszerünk sajnos mennyire kudarcot vall. 25 évvel ezelőtt volt egy vizsgánk a tanulóinknak, amit most az alsó szintre kellett igazítanunk ahhoz, hogy teljesíthetővé tegyük. Különben csak csalódottak lettünk volna. De akkoriban nem kérdeztünk túl nehéz kérdéseket. Társadalmunknak arra kell törekednie, és arra kell törekednie, hogy az oktatás a legfőbb jó legyen, és ne fukarkodjon rajta. Egyre jobban le vagyunk maradva nemzetközi összehasonlításban. Mit tesznek a politikusok? Semmi. Alszunk és nézünk.

És mi a helyzet a cégen belüli továbbképzésekkel?
Igyekszünk továbbképzési lehetőségeket kínálni. Valószínűleg a jövőben az lesz, hogy a munkavállalók számára szervezett egyetemi képzések egy részét anyagilag is támogatni kell majd. Ezt bizonyos mértékig már meg is tesszük, a munkavállaló megfelelő elkötelezettsége mellett a cég iránt. Ez persze csak akkor lehetséges, ha valakinek van rá időforrása. A családosok nehezen találják meg ezt az időt, de a fiatalabb munkavállalók könnyebben.

A kutatásról és fejlesztésről: A Remusnál a K+F részleg még mindig Ausztriában van, igaz?
Igen, nekünk a kivándorlás ezen a téren egyáltalán nem probléma, de általában probléma. A kutatás és fejlesztés nagyon fontos Stájerországban, és a GDP négy százalékát adja – ez nagyon jó adat. Egy helyszín esetében azonban problémás, ha a termelést kiszervezik. Ha ez megszűnik, a kutatás-fejlesztési részleg is könnyebben elköltözik, hiszen ez a két részleg szorosan összefonódik. Ezért nagy aggodalmam az, hogy egyre inkább elveszítjük a K+F részlegeket. És nem fogunk tudni úgy élni, hogy levágjuk egymás haját.

Menjünk vissza a kocsihoz. Az úgynevezett emissziós botrány nyomán a német médiában azt mondják, a beszállítók fizetik meg az árát. Hogy látod ezt?
Minket nem érint, mert sportkipufogó rendszereket szállítunk olyan modellekhez, amelyeket nem érint. Általánosságban elmondható, hogy a beszállítók árait nem lehet tovább nyomni, hiszen minden bizonnyal már most is rendkívül keményen kalkuláltak.

Kulcsszó elektromobilitás. Remus 30 év múlva is gyárt majd sportkipufogó rendszereket?
Kifejlesztettünk egy hangrendszert az elektromos járművekhez, és további elektromos mobilitást várunk. Az elektromos járművek száma jelenleg még szerény. Azt gondolom, hogy öt-tíz év múlva mi is sokat fogunk eladni elektromos járművekkel, de a benzines és dízelmotorok nem tűnnek el egyhamar a világ útjairól, mert ez pusztán logisztikai szempontból nem lehetséges. Tíz-15 év múlva lesz együttélés, de ahogy ügyfeleink mondják, a benzinmotor nem fog eltűnni. Ennek ellenére továbbra is dolgozunk a megfelelő hangrendszereken, de nem a legmagasabb prioritással.

Tanulmányok szerint a fiatalok érdeklődése az autók iránt egyre csökken. Lehet egyáltalán sportkipufogót eladni ennek az ügyfélkörnek?
Nos, a kilencvenes évek óta változtak a dolgok, ez teljesen egyértelmű, de ez a célcsoporttól is függ. Különösen a motorkerékpár-szektorban vannak olyan középkorúak, akik most vásárolnak motorkerékpárokat, és fejlesztik azokat az összes rendelkezésre álló tartozékkal, mert fiatalon nem engedhették meg maguknak. A sportkipufogóval szemben támasztott követelmények pedig megváltoztak a 80-as és 90-es évek óta. És minél szigorúbbak a törvények, azaz minél halkabbaknak kell lenniük a járműveknek, a végfelhasználó annál többet gondol arról, hogy hall valamit. A jármű mindig a hanghoz kapcsolódik. Ez jó nekünk. A fiataloknak eladott járművek száma természetesen csökkent, ez teljesen igaz. De százalékos arányban semmi sem változott a célcsoportunkban. Közép-Európában az összlétszám csökkent. Ezért értékesítés utáni szolgáltatásaink elsősorban az Egyesült Államokra és Ázsiára koncentrálnak.

Remus hogy kerül oda?
Nagyon jó. Főleg Kínában. Ezek a piacok még az európai szabályozásainkat sem ismerik. Nem csak hangot akarnak, hanem hang pluszt is. Mindkét piac nagyon jó nekünk.

A motorkerékpár-piacon nagy a verseny, sok kipufogórendszer-szállító van. Úgy tűnik, hogy az autók terén egyre több elérhető, különösen a megfizethető szegmensben. Mi itt a Remus stratégia?
Nagyon jó minőséget kínálunk nagyon jó áron, és ettől nem mozdulunk el. Nem csinálunk olcsó vasutat. Ez nem tenne jót a márkának, és nem lenne összhangban az üzleti modellünkkel.

Remus még tovább nőhet a jövőben?
Igen, határozottan. Rengeteg nagyon jó lehetőségünk van a terjeszkedésre, ezeket lépésről lépésre fogjuk megoldani.

Végül szeretném megkérdezni, hogyan képzeli el a Remus Sebring Csoportot 20 vagy 30 év múlva. Ki fogja ezután irányítani a céget? A gyerekeiket? Nehezedre esik majd elengedni?
A gyerekek már régóta a cégnél dolgoznak és nagyon jó munkát végeznek. Nem számítottam rá, hogy ilyen sima lesz. Férjemmel darabonként adjuk át, majd nyugdíjba megyünk, ha eljön az ideje. De nincs benne melankólia; inkább az a nagy öröm dominál, hogy a gyerekek ilyen jól vannak. Valószínűleg azért működik ilyen jól, mert egyrészt mindenkinek megvan a maga felelősségi köre, és nincsenek átfedések, másrészt nincs ránk nyomás, ezért ez a folyamat zökkenőmentesen mehet végbe.